A kis lepke
Egyszer láttam egy lepkét, mely a könnyeit nyelte. Sokat gondolkodtam, hogy vajon mi lelte?
Mi okozhat nagy bút egy ilyen kis lénynek? Semmi – talán, csak ha tovább nem élhet.
Nem lehet nagy a baj, hiszen van mit enni! Igaz, van-e célja céltalannak lenni?
Szállt a pillangó, remegve, de könnyen. Szeméből sűrűn potyogtak a könnyek.
Leszállt egy levélre, könnyeit törölve. Ringó vízcseppecskék táncolták őt körbe.
Eljött az idő s elhullott ő – szegény. Pedig végsőkig, végig élt a remény.
„Hát ezért sírtál, lepke?” – kiáltottam fájón. Ezért nem lehetett, hogy ő továbbálljon.
Apró, kis élet volt; nem is lett így hiány. De Neki ez volt minden, igaz élet híján.
Rövid volt az élet, de neki ez minden volt. És tekints a levélre: a kis lepke már megholt.
|