Kik ők?
Reggel úgy ébredtem,mint eddig is.Elmentem suliba,órák,órák hátán.Volt 4 rajzóra,amin természetesen Rasmust hallgattam.Amikor a No Fearhoz ért a CD előttem lebegett az egyik Rasmus felvétel,ami alatt ez a szám szól.Abban a pillanatban nemtom mi történt de belémszállt vmi,ceruzát ragadtam és írni kezdtem.Egy vers született belőle,ami a Rasmusról szól és olyan érzések kavarogtak bennem,amit nem nagyon lehet körülírni sem.....de olyasmi volt,hogy a Rasmus a világ leges-legjobb együttese és,hogy én mennyire imádom őket!Talán nem is emberek,hanem vmi angyalok,akik olyan zenét játszanak,hogy aki hallja nem tud ellenállni és függő lessz!Most emiatt bárki kiröhöghet vagy bárki bármit mondhat,nem érdekel mert ők nem érezték azt amit akkor én éreztem és még most is bennem kavarog.A szobámba is pl. imádok belépni,hiszen a sok poszter a falon,azok a pici szempárok,édes arcok mindig figyelnek és amikor rájuknézek,megnyugszom.Sőt,a szobámban biztonságban érzem magam.Mindha mindig it lenne a szellemük és vigyáznának rám,minden percben.Na,mint már mondtam mások nemnagyon érthetik meg,mert nem érzik ezt.Aki pedig tényleg igazi rajongó és bármit megadna egy igazi pillantásért vagy egy valódi szóért a fiúktól,értheti miről beszélek. |