A kis lepke

Egyszer l�ttam egy lepk�t,
mely a k�nnyeit nyelte.
Sokat gondolkodtam,
hogy vajon mi lelte?

Mi okozhat nagy b�t
egy ilyen kis l�nynek?
Semmi – tal�n, csak ha
tov�bb nem �lhet.

Nem lehet nagy a baj,
hiszen van mit enni!
Igaz, van-e c�lja
c�ltalannak lenni?

Sz�llt a pillang�,
remegve, de k�nnyen.
Szem�b�l s�r�n
potyogtak a k�nnyek.

Lesz�llt egy lev�lre,
k�nnyeit t�r�lve.
Ring� v�zcseppecsk�k
t�ncolt�k �t k�rbe.

Elj�tt az id� s
elhullott � – szeg�ny.
Pedig v�gs�kig,
v�gig �lt a rem�ny.

„H�t ez�rt s�rt�l, lepke?”
–  ki�ltottam f�j�n.
Ez�rt nem lehetett, hogy
� tov�bb�lljon.

Apr�, kis �let volt;
nem is lett �gy hi�ny.
De Neki ez volt minden,
igaz �let h�j�n.

R�vid volt az �let,
de neki ez minden volt.
�s tekints a lev�lre:
a kis lepke m�r megholt.